(Kerkaújfalu, 1904. nov. 9. - Pannonhalma, 1970. nov. 8.) Jezsuita szerzetes, a Katolikus Legények Országos Testülete (KALOT) mozgalom társalapítója. 1924-ben belépett a Jézus Társaságba. Teológiai tanulmányait Innsbruckban végezte, ahol 1934-ben pappá szentelték. 1934-től a szegedi papnevelő intézet dogmatika tanára és prefektusa. Szegeden indította meg Nagy Töhötömmel a KALOT-mozgalmat. 1944-ben a német megszállás idején segítette az üldözötteket. 1945-ben újjászervezte a KALOT-mozgalmat, amelyet 1947-ben föloszlattak. 1947-ben népellenesség vádjával elítélték, 1957-ben szabadult a börtönből. 1957 után a MAHART dunaharaszti üzemében, majd a püspökszentlászlói szociális otthonban dolgozott. Élete utolsó éveiben a pannonhalmi szociális otthonban lakott. Forrás: Életrajzi lexikon